α-glosszaAz egyik német jogi fordítónak pl. az volt a heppje, hogy idén decemberben leteszi a jogi szakvizsgát, mert ügyvédként (is) szeretne praktizálni. Én mondtam neki, hogy hagyja a sok paragrafust, és továbbra is azon legyen, hogy „megfordítsuk” a hazai (sok sebből vérző) fordítói piacot, de hajthatatlan volt. Épp a törökországi nyaralásunkat töltöttem a családommal, amikor Dani (a nevet persze megváltoztattam, nehogy elbízza magát, másrészt nem hiszem, hogy örülne a médianyilvánosságnak anélkül, hogy a beleegyezését kértem volna) bejelentette a tutit. Nagyon sajnáltam. Főleg magamat. Féltem. Rettegtem, hogy mi lesz most velem. Mert az ember azt hiszi, hogyha egyszer megtalálta az „igazit”, akkor már örökre együtt is maradnak. És aztán kiderül, hogy mégsem. Kiderül, hogy akit igazinak hittünk az „csalfa”.
De aztán 2 dolog miatt békéltem meg a gondolattal. Rájöttem, hogy 1. lehet, hogy velem szemben „csalfa”, de a saját álmaihoz hű – és ez a legnagyobb dolog a világon. És 2, azt mondtam magamban: „Attila, Te vállalkozó vagy, és azért vagy vállalkozó, hogy az ilyen helyzeteket megoldd. Ha nem tudod megoldani, akkor nincs helyed a bizniszben. A változás örök. A változásra fel kell készülni. Eddig is megoldottál minden ilyen helyzetet, és ezután is meg fogod őket oldani.”
Szóval ezekkel a gondolatokkal szembesültem Törökországban, a nyaralás alatt. De a vakációból maradt pár nap, azt még kihasználtam, és erőt gyűjtöttem a szürke hétköznapokra, amelyeken majd a top német jogi fordítóm pótlását kell megoldanom. Arra már nem is emlékszem, hogy hogyan, de valahogy sikerült megoldanom a helyettesítést, hosszú időre. (Ilyen esetekben egyébként a pótlásjellemzően úgy néz ki, hogy 1 fordító helyett 3 másikat kell találnunk…) A lényeg a lényeg – a jogi szakvizsga legnehezebb része december 5-én sikerült Daninak, 3 db 5-össel abszolválta a legnehezebb részeket, és hétfőtől (azaz mától) újra vállalja a megbízásokat. Már épp ideje volt. Nagyon éreztük a hiányát. Ez volt az ő ajándéka mikulásra.