Francia fordítók nagy szardíniában

Valósággal a francia nyelv szerelmese lettem, sanzonokat hallgattam (mondjuk erre nem vagyok túl büszke), francia filmeket néztem tömegével (ezeket szeretem a mai napig), szóval úgy kompletten „frankománná” váltam. Tanulni viszont nem igazán szeretek, és igaz ugyan, hogy sok francia ragadt rám ezekben az időkben, de sosem tanultam meg rendesen. Lényeg a lényeg – a francia nyelv a szívügyem a mai napig, annak ellenére, hogy nem igazán van időm komolyabban foglalkoznom vele. Ami jelenleg a fordítói piacon történik az a francia fordításoknak, a francia fordítóknak nem kifejezetten kedvez. Épp ellenkezőleg – az angol uralkodó nyelvvé válik, könyörtelenül elmos mindent. Volt egyszer egy TV műsor a Spektrumon, ami a mai Amerikát a Római Birodalomhoz hasonlította, az angol nyelv szerepét pedig a latin ókorban elfoglalt helyével tette egyenértékűvé. Ilyen messzire nem mennék, de ezzel együtt tény, hogy lassan az egész világ megtanul angolul, az egyéb világnyelvek pedig „kis nyelvekké korcsosulnak”. (A „korcsosulnak” talán nem a legjobb szó, pont a francia az, amelyik kikéri magának, hogy angol jövevényszavakat használjon, helyette kreál rájuk egy francia szót.) A francia egy gyönyörű nyelv, az ízlés, a divat, a bohémia, az elegancia nyelve. A francia fordítók viszont pácban vannak. Az elmúlt években drasztikusan csökkent ugyanis a franciás megrendelések száma, így számos szakember kényszerül elhagyni a francia fordítói pályát. Sokan visszamennek főállásba az egyetemek nyelvi tanszékeire, vagy épp valamely frankofón ország magyar külképviseletére. Sajnálom, hogy már egyre kevesebbel dolgozhatok együtt. Remek szakemberek voltak. Szép évek voltak.