A fordító német viszonylatban penge

Megszoktam már, hogy néha a túlórák miatt a fordítóknak nincs idejük a napi hírekre sem, de amit a minap tapasztaltam, az még egem is meglepett. Futball világbajnokság van, ugye, esténként mindenki a képernyőre tapad otthon, vagy baráti társaságokba szerveződve a pubokban, a Szabadság téren, a Millenáris parkban, és még sorolhatnám. Aki csak teheti, minél hamarabb leteszi a lantot a munkahelyén, és irány a meccsnézés. Emlékszem, még régen, amikor multinál dolgoztam, akkor a VB ideje alatt rendszeresen elkéredzkedtünk még a munkaidő vége előtt 1 órával, hogy hazaérjünk a tornák kezdetére. Van viszont egy fordító németre, akiről nem tudom eldönteni, hogy a fordítást veszi-e túl komolyan, vagy csak engem vesz palira… Nekem már az is erős volt (minden tiszteletem Zsolté, előre is elnézést kérek a szójátékért, egyáltalán nem humornak szánom, csupán az én fogalmazókészségem a gyenge), amikor tavaly májusban mindenki Erőss Zsolt eltűnéséről beszélt, és Dávidunk (bárminemű egyezés a valósággal, csupán a véletlen játéka) azt sem tudta, hogy létezik egyáltalán ilyen nevű sportolónk… De az aztán végképp kemény, hogy a múlt héten kérdeztem tőle valamelyik meccs kapcsán előzetesen, hogy nézi-e az adott rangadót, az ártatlan válasza pedig még most is cseng a fülemben: „hát még tart a VB? Én már aszittem, vége van.” Hiába, a fordító németre penge, viszont a sok fordítás a világi lét rovására megy.