Szakfordító vs. műfordító

Nagyon elmentem a nők irányába. Maradjunk a szakmánál. Szóval, a szakfordítás is szexi. Sőt, a szakfordítás lehet nagyon szexi. Pl. egy jó kormányrendelet angolra… hmm. A szakfordításban az a kemény (vagy attól szép), hogy ott tényleg nem kell „szép”-nek lenni. Nem a nyelvművelésről szól. Nem a stilisztikáról szól. Nem a szofisztikált szófosásról szól. De szól a precizitásról. Szól a szabatosságról. Szól a kreativitásról – bizony. (Kreativitás alatt a problémamegoldást értem, nem a nyelvújítást.) Vegyük például a jogi szakfordítást. (Beugratós kérdés: Ti láttatok már akármilyen szerződésben egy olyan mondatot, ami rövidebb volt 5 sornál?) Mondjuk egy kormányrendelet szakfordítását. Érdekel itt valakit a stílus? Az emészthetőség? A tartalom az a lényeg! („Content is king” – mondanák az online marketingesek egy másik kontextusban.) A precízió a lényeg. A jogszabályok számai – merj csak egyet elrontani és halott vagy (az a vicc, hogy nyilván a számokat nem is kell fordítani. Hacsak nem betűvel vannak kiírva. NEM betűvel vannak kiírva.) A központozás mondjuk számít. Nagyon is. De miről is akartam írni? Áá, megvan, a szakfordítókról. De tudjátok mit? Majd legközelebb írok róluk. A szakfordítókról. Addig pedig had izzadjanak csak a paragrafusok szorításában.