Sürgős fordítás magyarról angolra

És általában mindez csak azután derül ki, hogy már mindent leszerveztem: felosztottam a fordítandó anyagot, delegáltam a szövegrészeket a megfelelő kollégáknak, létrehoztam a projekt mappát. Szóval ülök a minap (pénteken) az irodában, amikor egy „friss” ügyfél (eddig 1-2 megbízást készítettünk nekik), megkeres, hogy az élete múlik rajtunk: kb. 1 heti munka fordítását magyarról angolra akarja „ránk sózni”, péntek délután, hogy legkésőbb vasárnap estére készüljünk el vele. A bal vállamon a kisördög azt mondja: ne vállald el. A jobb vállamon az angyal azt mondja: vállald el – „Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. Az Ügyfél érzi a hangomon a határozatlanságot. Kérlel még egy kicsit. Aztán rábeszél. Árat kalkulálok, kiajánlom a fordítást írásban. Sürgősségi felárral (ugye ki szeret hétvégén dolgozni?). Meg ugye csak 5 napnyi anyagot kell 2 nap alatt „ledarálni”. Az árajánlatra nem érkezik válasz. De nekünk haladnunk kell. A határidő máris a nyakunkon. Minden óra, minden perc számít. Leszervezek mindent, a kollégák csak a rajtpisztolyra, a piros gombra („mehet”) várnak. Továbbra sincs válasz az árajánlatra, pedig megírtam a Drága Ügyfélnek, hogy ne sokat totojázzon, mert a mi időnkkel – és a saját határidejével játszik. Már nem várhatunk, haladnunk kell. Elindítom a projektet (a saját felelősségemre – bízva abban, hogy úgyis megrendelik az anyagot, mert épp az előbb beszélt rá, épp az előbb mondta, hogy az életét mentem meg, ha elvállalom). Felhívom az Ügyfelet, hogy akkor most írásban is megérkezik-e az aláírt megrendelőlap, vagy sem… És a világ legtermészetesebb hangján azt mondja, hogy nem, „a főnök nem szán ennyit a fordításra”. A telefont leraktam. Elmondtam egy miatyánkot. És nyugtáztam, hogy a fordítás magyarról angolra mégsem olyan sürgős mindig.