α-glosszaHa ezt a bejegyzést olvasod, akkor jelezz, és az általam kiajánlott árajánlatból 10% kedvezményt biztosítok! Csak hivatkozz arra, hogy „szeretném igénybe venni a blog-olvasói kedvezményt”. Tényleg, ha már valaki küzdi magát a blogbejegyzéseim között (miért tenne ilyet egy normális ember? – már bocs :) ) és ezt fel is vállalja, annak bizony, hogy jár a kedvezmény!
Tulajdonképpen ennek a bejegyzésnek arról kellene szólnia, hogy fordító irodánk Budapesten (14. ker., Thököly út 58-60.) is megtalálható, de aztán arról is szól egy kicsit, hogy a fordító irodát Budapesten, és mindenhol máshol (a magyar nyelvben), egybe kell leírni. Megnyugtatásképpen: amíg nem dolgoztam ebben a bizniszben, én is bizonytalan voltam, hogy külön kell-e írni, vagy sem. Napi munkám során rengeteget levelezek céges ügyekben (ügyfelekkel, alvállalkozókkal, beszállítókkal) és én vagyok a legrosszabb helyzetben. Ugyanis hiszem, hogy az e-mailekben nem muszáj helyesen írni, mert a másik fél úgyis tudja majd dekódolni az információnkat, ha valamit elütöttünk volna, vagy nem a megfelelő „j”-t vagy „ly”-et használnánk. Hipergyors világunkban a gyorsaság számít a céges kommunikációban, nem pedig a nyelvi helyesség. Ugyanakkor én, mint „nyelvi szolgáltató” meg vagyok lőve, mert egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy egy betűt is elüssek, mert felmerül majd az emberekben a kétely, hogy „ők a fordításokat is ilyen pontossággal készítik el?”. Az általunk írt mailek a vállalatot reprezentálják. Szóval gyorsaság ide vagy oda, én többször is átolvasom a leveleimet, mielőtt kiküldöm őket, mert egy-egy apró hiba vagy elütés végzetes következményekkel (presztízsveszteséggel) járhat.