α-glosszaDe tényleg: kapkodnak, szervezetlenek, mindent az utolsó percre halogatnak. „Fine, Lalikám, fine”. Végül is azért vagyunk, hogy megoldjuk a vészhelyzeteket, és olyan sebességgel fordítsunk, hogy kihúzzuk a kakiból azt, akit ki kell húzni a kakiból. De megint más ezzel visszaélni. Megint más direkt arra játszani, hogy „majd a glosszások megoldják”.
Az az álláspontom erről, hogy igen, mindent meg tudunk oldani, és mindennek ára van, de személy szerint nem rajongok a sürgős fordításokért. Elmondom, miért: 1. Nagyobb a hibaszázalék – ha valami sürgősen kell, akkor kapkodni kell. Mind a fordítónak, mind a project managernek. A kapkodás nem jó. Figyelmetlenséghez vezet. 2. időigényes: a kapkodás időigényes. Sokkal nagyobb munkával jár egy azonnali megbízást levezényelni, mint egy olyat, amelyre optimális az időbeosztásunk. 3. drága – mind az Ügyfélnek (akik nem fognak emiatt engem szeretni, sőt, lehet, hogy elidegenednek majd a cégtől), és drága nekem is. Mert nagyobb a kockázat. Nagyobb az esély mind a hibázásra, mind a határidők be nem tartására. És végül 4. a „jó Ügyfelektől” veszik el az időt – félre ne értsetek, nem az a rossz Megbízó, aki néha sürgős projektet kér. Azzal a helyzettel nem tudok mit kezdeni, ha valaki mindig sürgős fordítást kér. Szóval ma is olyan határidő állítottak elé minket, amelyet csak nagyon nagy áldozatok árán tudtunk volna teljesíteni. És mi azt mondtuk, hogy ennyi volt és ne tovább.
Vannak határok, amiket meg kell húzni. De persze mindig mérlegelni is kell, hogy megéri-e egy-egy megbízás „el nem vállalása” egy-egy Ügyfél elvesztését. Azt hiszem, most nagyon okosakat írtam. Ámen.