Hívjon most!

Nagyon szeretjük a román fordításokat

„Tetszik ez a pólóm, Tomi?” „Hát, olyan román-kék.” Hallom a párbeszédet a „tuján”. És az jut róla eszembe, hogy 35 évesen megöregedtem. Egyrészt azért, mert a párbeszédet folytatók biztosan nem értenék a „tuja” kifejezést, másrészt pedig én nem hallottam még soha a „román-kék” jelzőt. Mindenesetre „vicces”. De hogy jön mindehhez a román fordítás? Elmondom, figyelj.

Van pár ország (főleg a „keleti blokk” országairól beszélek), melyek neveit előszeretettel használják pejoratív értelemben. Ilyen például a „nagyon csehszlovák” kifejezés is. A „román-kék” is feltehetően hasonló gyökerekből származik. Románia (mint a román fordítások hazája – csakhogy a tárgynál maradjunk) gyakran (nagyon tévesen) gúny tárgyát képezi a magyar ember szemében. De: bizony voltak évek, amikor Románia gazdasági növekedés szempontjából maga mögött hagyta Magyarországot. (Ez mondjuk most, 2015-ben már nem számítana olyan nagy szónak, ismerve Magyarország jelenlegi gazdaságpolitikáját.) Elkalandoztam, tehát a román fordítások: sokan, laikusok, akik nem járatosak a filológiában, hajlamosak a román nyelvet (az anyaország területi elhelyezkedése miatt) a szláv nyelvekhez sorolni. Ez óriási tévedés. A román egy újlatin nyelv, igen, latin, és nagyon közel áll más újlatin nyelvekhez (olasz, francia, spanyol, portugál). Nem vagyok szociológus, de úgy tudom, hogy pont a fenti egyezése szerint, a román emberek nagyon szeretik a más, újlatin nyelveket beszélő népeket. Lomb Kató (egyik kedvenc nyelvészem) írta a román nyelvről, hogy „férfias”. (Legközelebb kikeresem Nektek a pontos idézetet. Biztos vagyok benne, hogy a „férfias” jelzőt nem „katonás” értelemben használta, és hogy ez a „férfiasság” nem megy a „lágyság” rovására. Egy biztos: mi itt a Glosszánál imádjuk a román nyelvet, és napi rendszerességgel műveljük a román fordításokat. Egyszerűen szeretjük. Ennyi.